Jeles napok

Egy ókeresztény vértanú, Szent Julianna történetének népi változata, a Júlia szép leány (máshol Márton szép Ilona) az egyetlen vallásos népballadánk. Szövege és dallama az ősi hagyományainkat őrző Székelyföldről való, máig élő jelképei a regösénekek világát idézik fel: "Julia szép leány egykoron kimöne / Búzavirág szödni a búzamezőbe. / ... / Föl is főtekinte a magos egekbe, / Egy szép gyalogösvény hát ott jődögél le. / Azon ereszködék fodor fejér bárány, / A napot s a hódat szarva között hozván. / A fényös csillagot a homlokán hozta, / Két szép aranyperec, aj, a két szarvába, / Aj, a két ódalán két szép égő gyertya, / Mennyi szőre szála, annyi csillag rajta." A népballadában "az égből a földre vezető gyalogösvényen fodor fehér bárány alakjában, jelvényeiről is megismerhetően (szarva között Nap s Hold) Jézus Krisztus jön le a kiszemelt szűzhöz, hogy az égbe vigye. Júlia, a méhviasz "földön futó füstye s menybe ható lángja" meghal, de az égben újraéled, s Jézus jegyese lesz, mint Magyarországi Szent Margit és annyi szent hajadon" (Berze Nagy János). A Julianna-napi (február 16.) köszöntőben a népballada újraéled: "Ragyog és tündöklik Juliannának napjára: / Ragyogjon életed gyönyörű virága, / Sohase hervadjon zöld citrusnak ága, / Inkább virágozzon életeknek fája. / Akkor is, ha eljön életed határa, / Végyen fel a nagy Úr maga jobb karjára, / Helyeztessen ottan égi palotára, / A bárány Úr Jézus víg lakodalmára. / Szívesen kívánom." (1876, Székelyhíd)