Évfordulók

Kivételes katonai karriert futott be a 235 esztendeje, valószínűleg március 18-án született Simonyi József (1771-1832) császári ezredes. A magyar hadtörténet legendás huszárjának apja mészárosként dolgozott Nagykállóban. A fiú tizenhat évesen önként állt katonának. A Napóleon elleni háborúban kitűnt személyes bátorságával. Huszár őrmesterként rajtaütéssel visszaszerezte az elzsákmányolt ágyúkat a Garda-tónál. Főhadnagyként kapta meg 1802-ben a Mária Terézia-rendet, két év múlva Vitézvári előnévvel osztrák, majd magyar bárói rangra emelték. Az 1807-es országgyűlésen már főrendként jelent meg. Harcolt a wagrami és a lipcsei csatában, ahol a zsebében lapuló tárca fogta fel a golyót. Később az ezredesi - a korabeli szóhasználat szerint óbesteri - rangig vitte. (Móricz Zsigmond regényhőse, Nyilas Misi annyira csodálta a hős óbester tetteit, hogy balladát írt róla, amint gyerekként madárfiakat szedett ki a fészekből.) A vakmerő hadfi egyszer átúsztatta seregét a megáradt Rajnán, óriási zavart keltve ezzel a visszavonuló franciák között. Vitézségéért az osztrák Lipót-rend mellett elnyerte több uralkodó kitüntetését is. A békeidőkben Erdélyben állomásozó, indokolatlanul kegyetlen Simonyit visszaélései miatt felfüggesztették az ezredparancsnokság alól. Az évekig elhúzódó hadbírósági vizsgálat során minden kitüntetésétől és címétől megfosztották, két év várfogságra ítélték. Az aradi börtönben halt meg. Hamvait 1913-ban a Kerepesi temetőbe szállították. Alakját Jókai Mór elbeszélésben örökítette meg (A legvitézebb huszár).