Jeles napok

Honfoglalásunk 1110. évfordulójára Árpád napja (március 31.) kapcsán emlékezünk. "A magyarok igen vitéz és harcban hatalmas nemzete... eredetét a szkíta nemzetből vette... Pannónia földjét választották megkeresni, melyet a szálló hírből Attila király földjének hallottak, akinek a nemzetségéből származott Álmos, Árpád apja. ...A hét fejedelmi személy belátta, hogy az utat végre nem hajthatják vezér és parancsoló nélkül. Ekkor szabad akaratból és egyetértésből vezérükké és parancsolójukká választották maguknak és fiaik fiainak mind utolsó ízig Álmost, Ugek fiát és akik az ő nemzetségéből fognak majd származni." (Anonymus) A hét törzs vezérei - pusztai szokás szerint - hűségesküjüket "vérszerződéssel", "vér szerint való testvérivé fogadásával" pecsételték meg. "A különböző törzsek vezérinek vérszerződése kovácsolta egybe a magyarságot, úgy is mondhatnánk, hogy a vérszerződés a magyarság születésnapja lett." (László Gyula)  Az ősi hitvilágban a főfejedelem "szakrális személy" volt, feladata a "rend" megteremtése, azaz "az égi rendnek a földi tükröztetése". A "szakrális" értelme áldott és átkozott is egyben - áldott, aki áldozatot vállal, de átkozott, aki megsérti a "rendet". Álmos a hatalom kiépítésével a "rendet" megteremtette, és népét az új hazába vezette. A Kárpátokon átkelve azonban a "szent fejedelem" sorsa betelt. Ősi rítus szerint az új haza határán Álmost feláldozták, abban a szent hitben, hogy szakrális ereje ezzel fiára, Árpádra, annak utódaira és nemzetére szállt.