Jeles napok

Legősibb ünnepeink egyike Gyümölcsoltó Boldogasszony, más néven Mária szeplőtelen fogantatása (március 25.), amikor "egyesülteték egybe az isteni természet az emberi természettel az édes Szűznek szeplételen méhében" (Érdy kódex). Vallásos néphagyományunkban ezen a napon Isten "almát" olt: "A kis Jézus aranyalma, / Boldogságos szűz az anyja, / Mert alma által vész el a Világ, / S az Istenfiú által veszik el a halál." Az alma az antik hiedelemvilágban a gonosz csábítás és a halál jelképe volt, ami magyarázza, hogy az Édenkertben éppen az alma volt a tiltott gyümölcs, elfogyasztása az ősszülők halhatatlanságának a végét jelentette. Hitvilágunkban a föld a bűnbeesés által fordult ki a paradicsomból (két végén behorpadt alakja valóban emlékeztet az almára). Az ősszülők bűnét a Gyümölcsoltókor megfogant istengyermek váltotta meg kereszthalál-áldozatával, amellyel újra megnyitotta az örök életbe vezető utat a földi ember számára: "Nem láttam ily szép gyümölcsfát, / Mint a Jézus keresztfáját, / Maga Jézus a gyümölcse, / Örök Élet szerzője." A néphit szerint a Gyümölcsoltó Boldogasszony napján oltott fákat nem szabad letörni, nyesegetni vagy kivágni, mert vér folyna belőlük. Az ilyen fákról azonban nagyon jó oltani, így az új oltványon is áldás lesz. Néhol a déli Úrangyala-harangszókor e napon sorra rázzák a gyümölcsfákat, hogy majd bőven teremjenek. Máshol keresztet rajzolnak a gyümölcsfák törzsére.