Évfordulók

Néhány emlékezetes film, rendhagyó pálya- és hazaelhagyás, kivételes pedagógusi tehetség a summája a most nyolcvanadik esztendejét betöltő Herskó János filmrendező életútjának. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1949-ben szerzett diplomája után rövidfilmeket forgatott. Két év múlva már tanár a főiskolán, később ő indította el a népszerű-tudományos kisfilmrendezői szakot. Gelléri Andor Endre írásai alapján rendezte a Vasvirág című filmet. A Két emelet boldogság című vígjátékban szellemesen fricskázta a kialakuló fridzsiderszocializmus jelenségeit. Legjelentősebb alkotása, a Párbeszéd, amelyet a hatalom és az értelmiség közötti dialógus lehetőségének szentelt, 1963-ban készült. Elsőként tett kísérletet arra, hogy történelmünk 1945 és 1956 közötti viharos évtizedét a lehető legőszintébben mutassa be. A magánélet és a történelem összefonódása a témája a hatvanas évek sokat vitatott alapfilmjének, majd a friss szellemű, játékfilmes és dokumentarista eszközöket keverő Szevasz, Vera után, 1970-ben készült el az N. N., a halál angyala. A filmszatíra befejezése után elhagyta az országot. Filmjeit szellemi elegancia, lírai hangvétel, jóízű humor jellemzi. Erénye a remek szereplőválasztás: Domján Edit, Sinkovits Imre, Törőcsik Mari, Várkonyi Zoltán, Gábor Miklós, Mensáros László játssza hőseit. Svédországban telepedett le, ahol a filmfőiskola átszervezője, tanára, majd rektora lett. A rendszerváltás után hazatért, ma is tanít. Tanítványai Nyakkendő Díjjal, a 31. Magyar Filmszemlén Életműdíjjal tüntették ki. Az idén pedig megkapta a Kossuth-díjat.