Jeles napok

A komor és férfias Kos csillagkép után Szent György napján (április 24.) átlépünk a nőiességet és termékenységet jelképező Bika havába. Ez az időszak az ég és a föld násza. Ilyenkor a beporzó méhektől zsonganak a virágzó fák és bokrok, a madarak és a vadak is fészket raknak. A termékeny föld (termőföld) még magába rejti az életet adó magokat, amelyek - miként a tojás - a tavaszi nap melegétől felpattannak, és önmaguk feláldozásával a megújuló nemzedékben megsokasodnak. Az őket tápláló és hordozó "anyaföld" női jellegét az ókori hitvilág Földanya fogalma, nyelvünkben az édes anyaföld kifejezés is bizonyítja. A Kaukázusban még élő hagyomány szerint a tavaszi szántás - a Földanya ölének megnyitása - előtt a közösségek férfi tagjai, mintegy gonoszűző rítus szerint, ünnepi körmenetben megkerülik a határokat. Hagyományosan nálunk Szent György napján eresztik ki a kaptárakból a méheket, ilyenkor hajtják ki először a telelő jószágokat, és megfogadják a pásztorokat. Másnap, Szent Márk evangélista napján (április 25.) szentelik meg az Életet jelképező búzát, majd körmenettel ünnepélyesen beszentelik a határokat. "A vetés megkezdésekor (a gazdák) a föld szélén állva a kalapjukat a földre teszik, és Istenhez fohászkodnak. Ezután földjüktől elfordulva, a fejük felett - a Szentháromság nevében - egy-egy marék magot a gonosznak (verebeknek és tolvajoknak), s egyet áldozatként a szegényeknek jobbra, balra és hátra szórnak."