Jeles napok

A húsvétot követő hetet "fehér hét"-nek, a keleti egyházakban "fényes hét"-nek vagy "örömhét"-nek nevezik, hiszen hitvilágunkban a Feltámadt Krisztus keresztáldozatával a hívő embert is tisztára - "fehérre" - mosta, aki így, újjászületve "fényes" győzelmeket arathat. Nyelvünkben a támadás-feltámadás szókapcsolat utal arra, hogy "A cél a halál, az Élet küzdelem. Mondottam: Ember küzdj, és bízva bízzál!" (Madách Imre: Az ember tragédiája) "Krisztus feltámadott!"- a húsvétot követő negyven napban így köszönnek a keleti egyházban, amire a válasz: "Valóban feltámadott, halleluja!" Egy hiteles történet szerint (Kisfalusi János nyomán mondjuk el) 1921-ben Moszkva főterén nagygyűlést rendeztek, épp a húsvéti nagymise idejére. Egy megfélemlített pópát is odarendeltek, hogy híveinek is bizonyítsa be: nincs Isten, és az sem igaz, hogy Krisztus élt. A remegő pópa a nyakában lógó keresztet magasra emelve köszönt: "Chrisztoz voszkresze!" (Krisztus feltámadott!), mire az egész nép tele torokból harsogta "Vojsztina voszkresz!" (Valóban feltámadt!) Nem kellett több szó, elég volt a hit ereje. Az 1849-es szabadságharcban a bácskai Boldogasszonyfalva (Gospodjinci) ostromakor a szegedi honvédzászlóalj azt kívánta, hogy legelsők lehessenek a támadásban. Nagyszombat volt, és a rohamra induló csapatban felhangzott az ének: "Föltámadt Krisztus ez napon..." A zászlóalj halleluja-harsogás közepette, véres közelharcban bevette a település sáncait. (Bálint Sándor nyomán)