Jeles napok

Gyermeknap (az idén május 28.) kapcsán idézzünk fel egy édesanyát, hogyan fogadja gyermekének érkezését, Isten legszebb ajándékát: "Titkon a kicsikét tartja, / Szépségesét dajkálgatja, / Ápolja az arany almát, / Ezüstből való botocskát. / Ölében őt jóllakatja, / Karon ülőt hordozgatja, / Térdére ereszti egyjét, / Csípőjére teszi cseppjét .." (Kalevala) Ezután a jó szülők minden jóra megtanítják a kicsi "bubát". Mikor a foga jön, megcsiklandozzák az arcát: "Mutasd a fogadat! / Angyal vagy-e, ördög vagy-e? / Ha kis fogad van, angyal vagy, ha nagy fogad van, ördög vagy!" Mikor a kicsi nevet, fölkapják: "Angyal vagy!" Mikor járni tanul, így biztatják: "Jár a baba, jár, / mint a kismadár, / Holnapután a kert alatt / lepkét is fog már." A paraszti világban régen kisinasnak nevezték a fiúkat, kiscselédnek a lányokat, és segíteniük kellett az otthoni és a ház körüli munkákban. Közben megerősödtek, a szüleiktől, nagyszüleiktől ellestek sok ügyességet, életbölcsességet, hogy ha majd arra kerül a sor, az életben mindenhol megállják a helyüket. A játékok nagy része is a felnőttek munkáját, szokásait utánozta: "Mi volt, Öreg, a legjobb? - Játszani! /S aztán? Hagyd a gyerekkort! - Játszani! / Vágyni a nagyvilágba? - Játszani!" (Szabó Lőrinc: Játszani). S mi volt a játék? Minden! "A gyermekeknek külön élmény volt, ha megtanította őket a harangozó harangozni. Amikor meg kellett állítani a harangot, boldogok voltak, ha magasra rántotta őket a kötél. A mai gyerek ettől is elesik!" (Kisfalusi János nyomán).