Jeles napok

Hagyományainkban a kicsi gyermekeket is családalapításra, a leányokat az anyaságra nevelik. Sokan úgy mondják: egy, két vagy több családjuk (gyermekük) van. A csángók a várandós asszonyra azt mondják: "jövője van". Az áldott állapotú asszony a csángóknál "maga a termékenység", közvetve még esővarázslásra is képes: "El kell lopni tőle egy tárgyat, s bedobni a kútba. Mikor nem találja, s veszekedni kezd a férjével, megered az eső. De három nap múlva a kútból a tárgyat ki kell venni, hogy elálljon az eső" (Halász Péter gyűjtése). A szülés, születés nagy pillanat az anya és a gyermek életében. A Kalevala hőse, Väjnämöjnen, akit anyja hét évig hordott a méhében, "szabadulásáért" így fohászkodik: "Hozz ki Hold, szabadíts, ó, Nap, / Jer, Göncöl, kijuttatómnak / Ez idegen ajtók közül, / E különös kapuk közül, / ... / Tedd a földre már az utast, / Emberfiát fényre juttasd, / Ég holdját szemügyre venni, / Napvilágon vígan lenni ...".  Hitvilágunkban Nagyboldogasszony, a szülőanyák védője jelen van a szülésnél, hogy segítse, az újszülöttet pedig a rontástól megvédje. Később két angyalt küld maga helyett, egyiket az édesanya, másikat a gyermek őrzésére. A rontó erők ellen "A Boldogasszony-ágyába (gyermekágyba) tösznek fokhagymát, kakukkfüvet, kinyeret, mög sót. Bicskát is tösznek bele, hogy a boszorkány oda ne mönnyön. Minden nap fölszentölik a Három-királyok vizivel, oszt fölajánlják a Boldogasszony kögyelmetössigébe." (Kálmány Lajos nyomán)