Van egy történetünk

"Verje meg az Isten Amerikát! Isten óvja Oszama bin Ladent! Sohasem fogjátok el!" - ordítozta Zacarias Moussaoui, amikor a bíró kihirdette az életfogytiglani börtönbüntetésről szóló ítéletet. Az óriási nemzetközi érdeklődéssel és rendkívüli biztonsági intézkedésekkel kísért pernek nemcsak egy ember elítélése volt a célja, hanem a terrorizmussal szembeni elszántság bizonyítása is. A tárgyalás hetei alatt az amerikaiak újra emlékeztek a több mint háromezer áldozatot követelő rettenetes napra, 2001. szeptember 11-ére. A vád meg is tett mindent az érzelmek felkorbácsolásáért: a lángoló gépek, az elszenesedett tetemek, a véres testek fotóit tárták az esküdtek elé, szívszorító részleteket játszottak le az ikertornyokba becsapódó repülőgépek utasainak utolsó telefonhívásaiból.
A marokkói szülőktől származó, francia állampolgárságú, harminchét éves férfi az al-Kaida tagja volt. Mint kiderült, őt is a repülőgép-eltérítő öngyilkos merénylő csapat tagjának jelölték. Egy amerikai pilótaiskolában 2001 nyarán sajátította el a repülőgép-vezetést. Egy idő múlva azonban gyanút keltett, hogy nem érdekli sem a fel-, sem a leszállás, csak maga a levegőben haladás. Mivel a papírjai sem voltak egészen rendben, három héttel a merényletek előtt letartóztatták. A vád szerint, ha elmondja, mi készül, legalább részben megakadályozhatták volna az akciót. Moussaoui azonban a vallatások alatt hallgatott, és kárörvendve várta a végzetes napot.
Abban, hogy a terrorista megúszta a kivégzést, a tizenkettőből három esküdt bizonytalankodása játszott szerepet. No meg az, hogy nem akartak mártírt csinálni belőle. Mindenesetre, amikor kihirdették az ítéletet, a vádlott győzedelmeskedve kiáltozott: "Amerika, vesztettél, én győztem!" És percekig szónokolt, amíg a bírónő le nem állította. "Moussaoui úr, a per végén mindenki más úgy távozott, hogy látni fogja a napot és hallani a madarak énekét. Ön élete hátralévő részét szigorúan őrzött börtönben tölti le. Napnál világosabb, ki az, aki itt győzött. Ön úgy jött ide, hogy mártírrá váljon és megdicsőüljön, de - T. S. Eliot költő szavaival élve - vinnyogva fogja kiadni utolsó leheletét. Soha többé nem lesz alkalma szónokolni, és ez itt a megfelelő zárszó" - mondta a bírónő.
A terrorista büntetését az USA legszigorúbb börtönében, a coloradói Supermaxban tölti majd. Napi 23 órán át egy két és félszer négy méteres cellában kell tartózkodnia, ahol a tenyérnyi ablakokat úgy alakították ki, hogy a rabok ne láthassák a közeli hegyeket. Egy óra hosszat sétálhat a szűk börtönudvaron, nem dolgozhat, senkivel nem válthat többé szót. Akár három-négy évtizedet is leélhet ilyen elszigetelt magányban, hiszen soha nem helyezhető szabadlábra. Ez a jövő minden bizonnyal nagyobb büntetés számára, mint a kivégzés.
Miközben kifelé vezették a tárgyalóteremből, a terrorista azt kiabálta: "Szabadulásom bizonyítja majd, hogy Isten harcosai vagyunk, ti pedig a Sátán hadserege! Viszontlátom magukat, még Bush mandátumának lejárta előtt!" "Álmodban" - vetette oda neki az egyik áldozat özvegye.