Évfordulók

Kevés főúri hölgynek jutott osztályrészül az a keserű sors, hogy várbörtönben senyvedjen. A kétszáz esztendeje született Teleki Blanka (1806- 1862) kivette a részét belőle. A nem hétköznapi életpályát befutó grófnőt a magyar nőnevelés és a polgári női emancipációs törekvések egyik élharcosaként tiszteljük. Fiatal lányként művészi álmokat dédelgetett. Münchenben és Párizsban festészetet, Budán, Ferenczy Istvánnál szobrászatot tanult. A sorsfordító hatást nagynénje, Brunszvik Teréz személyesítette meg. Az ő személyes példája nyomán választotta a nőnevelést élethivatásául, és lett a korai hazai egyenjogúsági küzdelmek kiemelkedő személyisége. A reformkori haza és haladás eszméinek jegyében, nemzeti szellemű leánynevelési terveinek megvalósítására 1846-ban magyar tannyelvű leánynevelő intézetet alapított Pesten. Az újdonságnak számító intézmény a legkorszerűbb oktatási és nevelési módszereket alkalmazta. Ez volt az első középfokú leányiskola Magyarországon, amelyben az oktatás szaktanári rendszerrel indult meg. A jól képzett pedagógusok között tanított Vasvári Pál, nevelőnőként Leövey Klára. Teleki Blanka a szabadságharcban pénzzel és élelemmel támogatta a rászorultakat. Világos után menekülteket rejtegetett, és külföldi forradalmi körökkel levelezett. Az önkényuralom idején ezért a haditörvényszék tízévi börtönbüntetésre ítélte. Az idősödő nő öt kemény esztendőt töltött osztrák börtönökben. A kufsteini vár Császár-tornyában ma emlékszoba, márványtábla idézi a Párizsban elhunyt grófnő szellemét.