Jeles napok

Lehel (Lél) napján (augusztus 2.) szóljunk a név eredeti jelentéséről. Pais Dezső a rokon népek nyelvében számtalan azonosságot talált a Lél-lélek-léle(k)gzet-lehelet szavak közös gyökerében, a Lehel személynév - eredetileg lélektől lélekig szóló kürtöt (tárogatót) fúvó személy - jelentésében. A kürt (ivókürt) ősi kultúránkban áldozati edény volt: "Árpád kürtbe öntve a vizet áldozik népével." Ugyanakkor hírvivő, buzdító eszköz (tárogató, harci kürt), s ha kellett, fegyver is volt egyszerre. A kürt mint méltóságjelvény a honfoglaló magyaroknál Lél (Lehel) vezért illette meg. Legendájában a Lech mezején elfogott Lél vezér kivégzése előtt utoljára a harci kürtjét kérte. Mielőtt megfútta volna, e szavak kíséretében: "Előttem fogsz menni, és szolgálni nekem a másvilágon" úgy homlokon vágta vele az őt elfogató német császárt, hogy az menten kimúlt. A régiek hite szerint a megölt személy a másvilágon gyilkosának szolgált (a Képes Krónika nyomán). A fuvallat, lehellet lélektől lélekig szóló üzenete a dalban és a hangszerek, főként a fúvósok "szavában" nyilvánul meg. Két rokon lelkű ember közelségében szó nélkül, csókkal "váltanak lelket". A Kaukázusban az azonos neműek is csókkal jelzik a lelki kapcsolatot. A nyugati kultúrában a csók a szerelem jelképe, ami a távoli kedvesnek is elviszi az üzenetet: "Egy rózsafán megszámoltam száz rózsát, / Mind a százat elküldöm most tehozzád. / Közepébe belelehelem a lelkemet, / Tépjed össze, ha nem szeretsz engemet."