Évfordulók

Megpróbáltatásokban bővelkedő, ugyancsak hányatott élet jutott a 110 esztendeje született Lengyel József (1896-1975) írónak. Éppen úgy, ahogy regényhősének, a vagányból lett forradalmárnak, akinek a történetét Prenn Ferenc hányatott élete címmel írta meg. A Kommunisták Magyarországi Pártjának egyik alapítója maga is forradalmárként indult. Számtalan próbatételt kibírt, minden élethelyzetben helytállt, anélkül, hogy szemet hunyt volna, s anélkül, hogy világnézetében meghasonlott volna. 1919 őszén emigrált, világpolgárként tíz évig élt újságíróként, szerkesztőként, filmdramaturgként Bécsben, Berlinben, majd Moszkvában. A személyi kultusz korszakának megpróbáltatásai kegyetlenül utolérték. Koholt vádakkal letartóztatták, egy sarkköri táborba száműzték, majd még Szibériában töltött hosszú időt. Tizennyolc évig tartott ez a képtelen lét "halálon innét, életen túl". Emberi méltóságát, kommunista elkötelezettségét az ítélet nélküli lágerélet, a gulag pokla sem törte meg. 1953-ban rehabilitálták, és két év múlva hazatért Magyarországra. A sztálini korszak ellentmondásainak leleplezése, szibériai élményei új színt hoztak irodalmunkba és a reveláció erejével hatottak. Humanizmusa és szenvedélyessége tette jelentős íróvá, "könyörtelen jóratörekvővé" az Igéző, a Kicsi, mérges öregúr, az Oldás és kötés, a Szembesítés alkotóját. "Miközben tollpehelyként sodorja a század váltakozó irányú szélvihara, élve, testben-lélekben egészségesen vészeli át azokat a veszedelmeket, amelyekbe izmos testű óriások belehalnak" - jellemezte Hegedüs Géza.