Jeles napok

Jézus Krisztus színeváltozását Máté evangélista így mondja el: "Jézus magához vette (három kedves tanítványát) Pétert, Jakabot és Jánost, és felvívé őket magokban egy magas hegyre. És elváltozék előttük, és az ő orcája ragyog vala, mint a Nap, ruhája fehér lőn, mint a fényesség." Az ünnepet (augusztus 6.) - a déli harangszóval együtt - Hunyadi János nándorfehérvári diadalának emlékére rendelte el III. Kallixtusz pápa 1456-ban. A régiek gondolkodásában ilyenkor a természet is megváltozik, a növények gyökere megszakad (nem nőnek tovább), az emberek arca kisimul, megszépülnek. Ilyenkor így szól az ének: "Ragyogtasd ránk (Urunk) a Te fényedet és igazságodat, és vezess fel a Te szent hegyedre!" Ősi hitvilágunkban a hegyre felhágás és a hozzá tartozó "lőtőt lépés" (völgybe nézés) szakrális út, aminek megtétele a megváltás titkához vezet. Nemzethalál-látomásában Kölcsey így ébreszti fel az ősi örökséget: "Bércre hág és völgybe száll, / Bús kétség mellette, / Vérözön lábainál, / S lángtenger felette." (Magyar Himnusz). A hegy magaslata az élet minden titkába, így a párválasztás misztériumába is betekintést enged: "Felhágék egy nagy hegyre, / Lenézék a lejtőbe, / Szeretőm eleibe, / Szeretőm eleibe." A magyar gondolkozásban a Világ szent hegye - a Golgota - Krisztus keresztáldozatával lett egyetemes. "Hegyet hágék, / Lőtőt lépék, / Kő kápolnácskát láték, / Belől aranyas, / Kívül irgalmas, / Szent Világ Úrjézus benne lakik vala." (Harangozó Imre nyomán).