Jeles napok

A partiumi síkság és az erdélyi hegyek találkozásánál fekszik Máriaradna, a Maros-mente, a Bánság és a Szögedi nagytáj legnagyobb búcsújáróhelye, ahogy Bálint Sándor nevezte, a "magyar Jeruzsálem". Már a honfoglalás előtti időkből sok legendát őriz ez a vidék, igazi ismertségét azonban a XVII. században nyerte el. A hegy tetején épült kis fakápolna - Máriát a kis Jézussal ábrázoló - oltárképét angyali sugallatra egy idős bosnyák ember ajándékozta az ott élő ferenceseknek. 1695-ben, Kisboldogasszony napján (szeptember 8.) a törökök bevették a közeli Lippa várát, a lakosságot elhajtották, a kis fatemplomot kirabolták, majd felgyújtották. Minden porig égett, a kegykép azonban sértetlen maradt. Egy török átúsztatott a Maroson, hogy megsemmisítse a képet, de nem ért oda, mert a lova lába a sziklába süllyedt, és a lovas a mélybe zuhant. A templom falában ma is látható a patkó nyomát őrző szikladarab. Számtalan csodás gyógyulás és imameghallgatás történt ezen az - egyre ismertebb - kegyhelyen, és ezek napjainkig folytatódnak. A soknemzetiségű Máriaradna Kisasszony-napi nagybúcsújára az egész Kárpát-medencéből érkeznek a különböző nemzetiségűek, és együtt imádkoznak békességben: "Mária Radnára akik eljöttetek, / A szűz Máriára bízva tekintsetek,/ Mert ő a bús árvák, özvegyeknek anyja, / A szomorú szívek megvigasztalója." A kegyhely történetéről, legendáiról gyönyörűen ír Harangozó Imre Radna fényes csillaga című könyvében.