Évfordulók

Üstökös kápráztatta el a világot 195 esztendővel ezelőtt, Liszt Ferenc (1811-1886) születésének évében. Később sokszor hozták összefüggésbe az égi tüneményt a XIX. század egyik legnagyobb előadóművészének és zeneszerzőjének tündökletes pályájával. A zenetörténet szerint is egy üstökös energiája kellett ahhoz, hogy egy intéző és egy szobalány gyermeke a tehetségével meghódítsa Európát. A zongorázó csodagyerek útját apja és magas pártfogók egyengették. Bécs után a zene fővárosát, Párizst is elbűvölte a virtuózan játszó ifjú Liszt, akinek a kor jeles művészei formálták világlátását. Hatások és élmények sora érlelte meg elhatározását, hogy a hangversenykörutak helyett a zeneszerzést állítsa alkotói ambíciói középpontjába. A vér szerint félig osztrák, neveltetésében francia géniusz teljes szívvel magyarnak vallotta magát. A reformkori értelmiség diadalmenetben, nemzeti jelképként fogadta a hazalátogató zeneszerzőt. Vörösmarty ódájában "hű rokonnak, hangok nagy tanárjának" nevezte. A kor férfiideálját a nők imádata is híressé tette. Grófnő és hercegnő nagy szerelmei csak fokozták az alakja köré font legendát. "Dínomdánomos" világpolgár-korszakára a később Weimarban, majd Rómában élő, az alsóbb papi rendekbe belépő, mélyen hívő, hatalmas életművet alkotó művész elnéző mosollyal tekintett vissza. Idősödvén napjai harmadik színteréül Budapestet választotta. E három város jelképezte számára a művészetet, a vallást és a hazát. Zeneakadémiánk egyik alapítója, első elnöke a XX. századi modern zene egyik előfutára lett.