Van egy történetünk

Mélységes felháborodásának adott hangot az Amnesty International, a világ legnagyobb emberi jogi szervezete. Van is oka rá. Anna Politkovszkaja megölése ugyanis a tényfeltáró, független sajtó elleni megtorlás legújabb gaztette. A volt Szovjetunió területén néhány éven belül ez már a harmadik eset: Georgij Gongadze, egy rendszerbíráló ukrán hírportál vezetője 2000-ben tűnt el, s csak jóval később találtak rá lefejezett holttestére. Paul Hlebnyikovot, az amerikai Forbes magazin orosz kiadásának főszerkesztőjét 2004-ben lőtték agyon. (Amerikai források szerint tizenkét újságírót gyilkoltak meg hat év alatt.) A Novaja Gazeta 48 éves, kétgyermekes riporternőjének halála azonban minden eddiginél jobban megrázta a közvéleményt.
A rettenthetetlenségig bátor aszszony az ellenzéki lap számára évek óta készítette izgalmas oknyomozó riportjait, elsősorban a csecsenföldi és általában a kaukázusi lakosság szenvedéseiről. Leghíresebb cikksorozata, amellyel a legtöbb ellenséget szerezte, a moszkvai Dubrovka Színház tragédiájáról szólt. Mint emlékezetes, 2002 őszén a moszkvai színházban csecsen terroristák túszul ejtettek több száz nézőt. Kiszabadításuk az orosz terroristaellenes csapatok csúfos és tragikus kudarca volt: 129 ártatlan túsz vesztette életét a csecsenek lefegyverzése céljával bevetett kábító gáztól. Politkovszkaja kérlelhetetlenül firtatta a felelősök elszámoltatását, tiltakozott az ellen, hogy az állam semmiféle kártérítést nem ad a hozzátartozóknak. Számos cikket írt az orosz katonák csecsenföldi kegyetlenkedéseiről (e feltárások nyomán több tisztet is felelősségre vontak). Gyakran bírálta a csecsenföldi elnököt, a Moszkvához hű Ramzan Kadirovot, korrupcióval, személyes bosszúállásokkal vádolta. Riportjaival felhívta a figyelmet arra, hogy az egész Kaukázusban robbanásveszélyes a helyzet, ellentmondva ezzel Putyin elnöknek, aki mind az orosz közvélemény, mind a külföld előtt bagatellizálja a forrongások jelentőségét.
Az újságírónő utolsó cikke a csecsenföldi rendészeti szolgálatokról szólt, halála előtt pedig az emberrablásokkal foglalkozó riportján dolgozott. Előzőleg többször kapott már halálos fenyegetéseket, egyszer már elrabolták, s meg is akarták mérgezni. Rettenthetetlensége és kiváló írásai miatt nemzetközi hírnévre tett szert, számos hazai és külföldi szakmai díjat kapott. Amikor az elmúlt szombaton moszkvai lakóházának liftjében agyonlőve találták, halálhíre villámgyorsan elterjedt. Senki nem kételkedik abban, hogy tevékenysége miatt, bosszúból végezték ki, valamint azért, hogy elhallgattassák. Nyilvánvalóan sokak érdekeit sértette, Putyintól Kadirovig. Bár először akadtak ilyen irányú célzások, sőt nyílt találgatások, nem valószínű, hogy Putyin köreiből érkező utasításra ölték meg az asszonyt. Ezt ma már egy orosz elnök sem engedné meg magának, másrészt a gyilkosságot éppen Putyin 54. születésnapjára időzítették, ami nyílt provokáció az elnök ellen. A gyanú most inkább a csecsen hatalmasságok felé irányul. Akik - legalábbis hivatalosan - Moszkvához lojálisak. Ha lesz rá politikai szándék, megtalálják a gyilkosokat. S akkor ez lesz az első sikeres nyomozás Oroszországban újságíró-gyilkosságok ügyében.