Hosszú élete során a középkori stílusok iránti rajongás hatotta át a 165 esztendeje született Schulek Frigyes (1841-1919) építész alkotói pályáját. Ezért is tartja a művészettörténet a magyar eklektikus építészet egyik legjelentősebb alakjának. Akadémiai tanulmányait Pesten és Bécsben végezte. Híres osztrák tervezők mesteriskolájában, majd itáliai tanulmányúton gyarapította tudását. Steindl Imrének, az Országház tervezőjének a fővárosi irodájában dolgozott. A Mintarajziskolában, majd a műegyetemen a középkori építészet tanáraként tevékenykedett. A Műemlékek Országos Bizottságának tagjaként jelentős szerepet játszott számos magyar középkori épület átépítésében és helyreállításában. Romantikus nemzeti szellemben elevenítette fel és alkalmazta újra a román és gótikus stílus elemeit. Így építette át több mint húszéves munka során a budavári Nagyboldogasszony(Mátyás)-templomot, a csütörtökhelyi kápolnát, a lőcsei városházát, a jáki és a kisszebeni templomot neoromán és neogót stílusban. Tervei szerint készült el "a magyar eszmevilágnak emelt maradandó vár", a páratlan panorámát nyújtó Halászbástya 1895 és 1903 között. A szakma szerint "a század végi kulisszaarchitektúrának a középkori művesség gazdagságát bemutató, öncélú remeke" Budapest egyik ismert emblémája lett. Nevéhez fűződik a szegedi Fogadalmi templom, a pécsi Zsolnay-emlékmű, a János-hegyi Erzsébet-kilátó tervezése. Szakmája szeretetét fia lelkébe is sikerrel plántálta. Jánosból építészmérnök lett, ő fedezte fel Mátyás visegrádi palotájának romjait.
