Évfordulók

Csodagyermekként tűnt fel a 85 esztendeje született Cziffra György (1921-1994) zongoraművész. A roma zenészcsaládból származó fiút elsőként cimbalmos apja tanította. Ötévesen bravúros játékával és improvizációkkal kápráztatta el a közönséget. Az angyalföldi nyomorból induló tehetséget, aki 12 éves korától hangversenyezett, a Zeneművészeti Főiskolán Dohnányi Ernő pártfogolta. A művészvilág nehezen fogadta be, bárokban, lokálokban lépett föl. A pesti éjszakák zongoravirtuóza disszidálási kísérlete miatt a recski munkatáborban követ tört az ötvenes években. Kínzói szétverték a kezét, senki sem hitte, hogy valaha is folytathatja ki nem teljesedett pályáját. A "zongoracsoda" - ahogyan Mezei Mária Vallomástöredékek című könyvében nevezte - 1956-ban családjával együtt Franciaországban talált új hazára. Dzsesszt éppoly bravúrosan játszott, mint a romantikus zene remekeit. Zsúfolt házakkal hangversenyező, ünnepelt, stílusteremtő zongoraművészként ért a csúcsra. Liszt mellett az egyik legjelentősebb és legelismertebb magyar zenei előadóművészként tartják számon világszerte. Lemezfelvételei, amelyeken a barokk, valamint a romantikus zongorairodalom vagy a bécsi klasszikusok műveit mesterien szólaltatta meg, óriási sikert arattak. Kivételes improvizációs készsége miatt szenvedélyes zongorajátékát Liszt Ferencéhez hasonlították. Érett korára a XX. század legnagyobb pianistái, Rubinstein és Richter mellé emelkedett. Érdemeit a francia Becsületrenddel és a Magyar Köztársaság Érdemrendjének tiszti keresztjével ismerték el.