Jeles napok

A regölés régi magyar népszokás, amely a téli napfordulóhoz, a kereszténységben karácsony másnapjához, Szent István vértanú ünnepéhez, néhol Szent István királyhoz (december 26.) kötődik. István (jelentése: Sztefanosz - korona) a Krisztust követő első vértanú, akit igazságáért halálra köveztek, de halálában is gyilkosaiért könyörgött: "Uram, ne ródd föl nekik e bűnt, mert nem tudják, mit tesznek". A regölés eredetét Pais Dezső a kezdetet jelképező reggel, rikkant szavakhoz, mások a sámánok - ősökhöz visszatérő - révüléséhez, "révületben rejtezem" varázsigéjéhez kötik, ám akár az esztendő, akár a történelem fordulását vizsgáljuk, mindkettő találónak bizonyul. A téli napfordulón a fény, az élet megújulását énekkel, tánccal, zajkeltéssel köszöntik - a regősök virradatkor láncos bottal, síppal, köcsögdudával, furulyával házról-házra járnak, az ősi termékenységvarázslás hagyományaként bőséget kívánnak, és összeéneklik a fiatalokat: "Kelj fel gazda, kelj fel, száll az Isten házadra, / sereged magával, terített asztalával, tele poharával / hej regő rejtem, azt is megadhatja az a nagy Úristen. /... / Amott mondanának egy szép leányt, Julcsát, / Amott mondanának egy szép legényt, Pistát, / Haj regő rejtem,..." A regősök Szent István szolgáinak nevezik magukat, akik hosszú útról érkeztek vezérlőjükkel, a csillagos égbolttal: "Homlokomon vagyon / Fölkelő fényes Nap, / Oldalamon vagyon / Árdéli szép Hold, / Jobb vesémen vannak / Az égi csillagok".