Névforduló: Eva Perón

Életében már szentként imádták. Ő pedig úgy is viselkedett. Eva Perón, az egykori teltkarcsú, barna, harmadrangú színésznő a negyvenes évek végére szőke, légies, törékeny és átszellemült szépség lett, aki a nála 25 évvel idősebb, nagydarab, nagyhangú férje mellett a finomság, a jóság megtestesítőjének látszott. Mennyi volt a szerepjátszás ebben az átalakulásban, s mennyi a valóság? Ma már, több mint ötven év távlatából úgy tűnik, a kezdeti szerepet egyre inkább átélte, míg végül belső lényegévé vált. A becenevén híressé vált Evita, a politikusfeleség tényleg jóságos és nagylelkű lett...
Az 1940-es években Argentína megérett a változásokra: a feudális, elmaradott ország népe fordulatot követelt. Ehhez az embert Juan Domingo Perónban találta meg, akinek harmadik utas gazdasági törekvései, populista, egyszemélyes uralkodása következtében a hatalmas dél-amerikai ország kitört elszigeteltségéből. Ha diktátornak is tartották, inkább olyan volt, mint egy teljhatalmú császár. Perón és Eva Duarte 1944-ben ismerkedett meg, Evita ekkor 24, Perón 49 éves volt. A férfit két év múlva elnökké választották. Szerelmük, amely egyben szoros szövetség is volt, jót tett Evitának, mert fürdött az emberek imádatában, jót tett Perónnak is, mert felesége kultusza az ő fényét is emelte, s jót tett Argentínának, mert Evita valóban sokat dolgozott az országért. Elvegyült a szegények között, alapítványán keresztül és személyesen is rengeteg adományt juttatott és szerzett a nincsteleneknek. Elérte, hogy a nők szavazati jogot kapjanak, megszervezte a perónista nőmozgalmat, amely jogi és egészségügyi képzést biztosított az addig csak a családban érvényesülő nőknek.
Argentínában tombolt az Evita-kultusz. Minden kirakatban ott ragyogott szőke szépsége, megjelent olyan ábécéskönyv, amelyben az ábécé nem A-val, hanem E-vel kezdődött. Ahol megjelent, rajongva nyújtották felé kezüket az emberek. 1950-ben rákbeteg lett, utolsó éveit a halálos kórral való küzdelem uralta. 33 évesen hunyt el, koporsóját zokogó százezrek kísérték. Amikor azonban 1955-ben, az ellene szervezett puccs miatt Perón elmenekült az országból, utóda Evita holttestét is elűzte. Koporsóját Milánóba vitték, és csak húsz év múlva engedték meg, hogy Evita porhüvelye ismét imádott hazája földjében nyugodjon. Az idős diktátor 1973-ban még egyszer hatalomra került szülőhazájában. Ismét fiatal feleséget vitt magával: Isabelita mindenben Evitát igyekezett utánozni, szőkére festette a haját, jótékonykodott - de csak halvány mása lehetett az igazinak. Őt, az első asszonnyal ellentétben, a hatalom is érdekelte. Férje hamarosan meghalt, ő pedig igyekezett a helyére lépni, de politikai pályafutása rövid életűnek bizonyult.
Evita mindmáig a leghíresebb argentin asszony. Bár szentté avatását a Vatikán elutasította, kultusza ma is él. Világhírnevének újraélesztéséhez azonban egy zseniális zeneszerző kellett: Andrew Lloyd Webber rockoperája azokkal is megismertette Evita nevét, akik férjéét, a múltba süllyedt politikusét soha sem hallották.