Déli harangszó Mágocsról

Mágocs Baranya megye északkeleti sarkában fekvő település, Dombóvártól 12 kilométerre délkeletre. A honfoglalás után ezt a vidéket a Szente-Mágocs nemzetség kapta, amelyről egy 1291-ben keltezett oklevél tanúskodik az utókornak. A község kolostora először a bencéseké, majd a ferenceseké, a XVII. század közepétől pedig a pálosoké volt. A török hódoltság és a Rákóczi-szabadságharc idején a lakatlanná vált Mecsek északi lejtőire bajor és osztrák telepesek érkeztek. Első templomukat 1738-ban, fából építették, míg a ma is látható, klasszicista stílusút 1805-ben szentelte föl Sarlós Boldogasszony tiszteletére Erdődy József címzetes apát. A templom oltárképét, Szűz Mária találkozását szent Erzsébettel Karl Bachmayer bécsi művész festette 1779-ben. A korabeli feljegyzések szerint messze földön híresek voltak a mágocsi takácsok és a molnárok, a fazekasok és a kályhacsempe-készítők. A mágocsi római katolikus templom 40 méter magas tornyában két harang lakik. A délidőben megszólaló 5 mázsa 48 kilós harangot Szlezák László mester öntötte Budapesten, 1922-ben. Ez a harang emlékezteti a helybelieket és a környék lakóit az 1944-es és az 1948-as kitelepítésekre.