Jeles napok

A magyar kultúra napja 1989 óta január 22., a Himnusz születésének napja. "Úgy érzem, ez a nap a Magyar Pünkösd. Tüzes gondolatok születnek bennem, ha nemzeti imádságunkra gondolok. Nem tudok nem megborzongni hallatán, nem tudok betelni dallamával" - írta Bognár Attila délvidéki lelkész, aki Wass Albertet idézi: "Volt egy ember, aki a háza udvarán oszlopot épített az ő istenének... ezer apró csillámló homokszemből, amelyeket köddel kötött össze. Az emberek nevettek rajta, és azt mondták: bolond... De akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem kikerülte az oszlopot, amely hittel épült. És egy napon (az emberek) berohantak az udvarába, és ledöntötték az ő oszlopát. És az ember nem szitkozódott, nem sírt, hanem hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének... sok-sok homokszemcséből, amelyeket köddel kötött össze." A szellemi élet örök küzdelmét fejezik ki a sorok, "a Szent Szellem erejét, amelyben a megerősödöttek akadályokat legyőzve az emberiséget új távlatok, új lehetőségek felé kalauzolják". Akár a reformkorban, a Himnusz születésének idején is írhatták volna e XX. század végi sorokat! S hogyan született a Himnusz zenéje: Gárdonyi Géza Erkel Ferencet megidézve írta: "Amint gondolkozom, eszembe jut az első mesterem: Fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson eszedbe! S a szoba csendjében megzendültek fülembe a pozsonyi harangok... s egy óra sem telik belé, megvan a himnusz...", számunkra a világ legszebb és legszomorúbb himnusza.