Jeles napok

Az első ismert remete, Remete Szent Pál életét Szent Jeromos írta meg. Gazdag thébai családban született a III. század elején, de korán árva lett, és Krisztus követőjeként az üldözések elől is menekülnie kellett. Vagyonát hátrahagyva, Alsó-Théba pusztaságában, egy barlangban lelt menedéket, ahol további életét Isten szolgálatában töltötte. Ruháját pálmalevelekből készítette, a barlang bejáratánál lévő forrásból nyert vizet, és táplálékát, a fél cipót - a legenda szerint - egy holló hozta minden áldott nap. A régészeti leletek alapján Pál környezetében többen lehettek, akik kezdetben csak istentiszteletre gyűltek egybe, de későbbről már hatalmas monostor maradványai utaltak az ott megalakult közösségi életre. Remete Szent Pál 113 évet élt, lelkét - a legenda szerint - angyalok és próféták kísérték a mennybe. Testének két oroszlán kapart sírgödröt, amelybe a kilencvenéves Remete Szent Antal helyezte el. A két szent napja január 15. és 17., archaikus imádságainkban mindkettőhöz a gonosz elűzéséért, a tűz-víz és a nehézségek távoltartásáért imádkoznak. A magyar alapítású pálos rend Remete Szent Pált tartja védőszentjének, címerében is az ő jelképei - pálmafa, holló (csőrében a cipóval) és a két oroszlán - láthatók. A XIII. században jóváhagyott magyar rend egész Európában elterjedt. Kolumbusz Kristófot is több száz magyar pálos követte az Újvilágba (Dél- Amerikában sok barlangban ma is látható pálos rovásírás utal erre). Sao Paulo városát a pálosok védőszentjéről nevezték el.