Jeles napok

Székely népirtást jelent a szó, SICULICIDIUM, amely így, csupa nagybetűvel  olvasva - az S kivételével - római számok összegeként (az U csereszabatos a V-vel) a az 1764. évszámot adja. Január 7. a madéfalvi vérengzés emléknapja, egyben a bukovinai székelység születésnapja. Mária Terézia 1763-ban rendelte el a székely határőrség felállítását, amelyre először - abban a hitben, hogy szülőföldjüket védelmezik - sokan jelentkeztek. Ám amikor kiderült, hogy osztrák érdekekért, idegen földön kell a vérüket ontaniuk, és katonaként az ősi (Szent Lászlótól kapott) jogaiktól is megfosztják őket, egyre nőtt az ellenállás. A császáriak akkor már erőszakkal sorozták a székelyeket. Tiltakozásként Madéfalva férfiai és környező falvakból odamenekültek karácsony másnapján kivonultak a közeli hegyekbe, és onnan követelték az emberségesebb feltételeket. A császáriak látszólag engedtek, ezért a székelyek hazamentek. Vízkeresztet (január 6-át) követő hajnalban azonban az osztrákok rátörtek az alvó falura, és iszonyú vérfürdőt rendeztek. Több száz halottról szóltak a krónikák, a túlélők elmenekültek. Legtöbben Moldvában települtek le, ahol ekkor alapították a bukovinai székely falvakat: Hadikfalvát, Andrásfalvát, Istensegítset, Fogadjistent és Józseffalvát. Szórványban számos helyen éltek még menekültek, akiknek leszármazottait minden év január 7-i megemlékezésére hazavárja Madéfalva székelysége. A tragikus eseményt Nyírő József Madéfalvi veszedelem című megrázó regényében örökítette meg.