Évfordulók

Égő örökmécses őrzi az emlékét a kétszáz esztendeje született gróf Batthyány Lajosnak (1807-1849). Ott állt valaha a hírhedt Újépület, ahol felségárulás vádjával főbe lőtték az első független felelős magyar kormány miniszterelnökét. A főúri családból származó ifjú katonai, majd jogi pálya után barátai, Széchenyi István és Wesselényi Miklós hatására kezdett országos politikával foglalkozni. Nyugat-európai utazásai során tapasztalta a fejlettebb országok katonai és politikai helyzetét. A haladó szellemű, liberális nagybirtokos a reformországgyűléseken a főrendi ellenzék vezéralakja volt. Az 1848. március 17-én kinevezett kormánya élén Magyarország alkotmányos önkormányzatának kiépítésére törekedett. Hat hónapos miniszterelnöksége alatt felállt a nemzetőrség és az első tíz honvédzászlóalj. Az alkotmányos monarchia híveként a békés párbeszéd fenntartására törekedett a Habsburgokkal, ám az udvar nem bízott benne. A szabadságharc vereségeinek hatására a békeküldöttség tagjaként Windischgrätzhez indult, de a fővezér elfogatta. A haditörvényszék halálra ítélte, majd kegyelemre ajánlották. A világosi fegyverletételt követő véres megtorlás során Haynau jóváhagyta a halálos ítéletet. Október 6-i kivégzése előre megfontolt politikai gyilkosság volt. Titokban, a pesti ferenceseknél temették el. 1870-ben vitték át ünnepélyesen a Kerepesi temetőbe. Mauzóleuma falán Tóth Kálmán verse vértanúságának állít emléket: "Nagy küzdés volt egész élte, / Sokak által félreértve. / Óh, de oly szent volt halála, / Életét megmagyarázta."