Jeles napok

Nemzetközi anyanyelvi nappá nyilvánította az ENSZ február 21-ét annak emlékére, hogy 1952-ben ezen a napon véres diáklázadás tört ki - az ott egyetlen hivatalosan elismert, ordut nyelvvel szemben - a bengáli anyanyelv megőrzéséért. B. L. Whorf egy indián törzs életmódját és beszélt nyelvét összevetve azt írta: "Mindnyájunk természetszemléletét megszabja anyanyelvünk szerkezete. ...a világot érzékszervi benyomások forgatagaként fogadjuk be, és tudatunknak kell rendszereznie... s ennek szabályait az anyanyelv sémáiban fektették le." G. Mezzofanti olasz bíboros, aki száznál több nyelven beszélt, egy bolognai kórház gyóntatójaként a különböző nemzetiségű katonákat arra kérte, hogy imáikat anyanyelvükön mondják el. 1830-ban tapasztalatait így összegezte: "Tudják-e, melyik az a nyelv, amelyet konstruktív képessége és ritmusának harmóniája miatt az összes többi elé, a göröggel és latinnal egy sorba helyezek? A magyar. Az új magyar költőknek számos versét ismerem, amelyek dallamossága teljesen magával ragadott.  ...A magyarok, úgy látszik, maguk sem tudják, hogy nyelvük milyen kincset rejt magában." Sir John Bowring angol nyelvész, számos magyar vers fordítója ezt írta: "A magyar nyelv eredete nagyon messzire megy vissza. ...struktúrája visszanyúlik arra az időre, amikor még a jelen Európában beszélt nyelvek nem léteztek. ...Szilárdan fejlesztette magát, matematikai logikával, harmonikus illeszkedéssel... Ez a nyelv a legrégibb emlékműve egy nemzet szuverenitásának és szellemi függetlenségének."