Jeles napok

Honfoglaló Árpád fejedelmünk halálának 1100. évfordulóján, Árpád napján (március 31.) a név eredetét és honalapítónk személyét világítjuk meg. Kiss Dénes a rokon nyelvekben (török, volgai török, finn) fellelhető hasonló hangzású szavakat vizsgálva a következőket jegyezte fel: Árpád (török alput) jelentése uralkodó, méltóság, herceg, fejedelem. A név két szótagja - ár és pád (pad) - közül az első ár(adat), másként ár (arany, úr) érték, becs, tisztelet, tekintély jelentésű (finn: arvo; török: arha), a pád (pada) jelentése pedig király, uralkodó, köznapi értelmében apa, atya (padra, padisah - pater). A finn arpa jelentése: sors; az arpié: forradás, heg, sebhely. A beszélő név után idézzük fel személyét a krónikák szavaival: "E népnek több vezére volt, de... egyetlent választottak fejedelemmé, talán nemessége és erényei miatt, akit Álmosnak neveztek. Ezt követte fejedelemségben fia, akit Árpádnak hívtak." (Zágrábi krónika) Bulcsu vezér szerint Árpádot "egyaránt nagyra becsülték bölcsességéért, megfontoltságáért és vitézségéért, és rátermett volt (a fejedelmi méltóságra)". A német kortárs Liutprand püspök a Brenta folyónál ellenség által körbekerített Árpád hadairól ezt írta: "A magyarok reményüket vesztve... így vigasztalták egymást: "Igába hajtani fejünket annyi, mint meghalni. ...de férfias harcban elbukni nem halál, hanem élet. Ezt az örökséget hagyjuk örököseinkre úgy, ahogy azt mi kaptuk atyáinktól."" E buzdító beszédtől megerősödve "egyenesen az ellenség közepébe rontanak".