Jeles napok

Gergely napja (március 12.) a ma is használatos Gergely-naptár bevezetése (1582) előtt a tavaszi napéjegyenlőség idejére (március 19-21.) esett, a középkorban tavaszkezdő nap volt. "Gergely megrázza szakállát", azaz az utolsó gyenge hó még kiesik belőle, s eltemeti a telet. Az év fordulóihoz kötődő - ősi természeti szokásokat felelevenítő - hidas játékokban a "távolról jövő jó vitéz" (Nyár) seregével a hídon átkelve legyőzi a múltat jelképező banyát (Telet): "Miért bámulsz reám, vén vasorrú bába / Nem láttál még embert angyali formában? / Távozz ez ártatlan seregtől messzire, / Mert másként jót húzok hátad közepére!" A középkorban az iskolák tavaszi féléve egyháztanító Nagy Szent Gergely napján kezdődött. Az ő emlékére tartották a Gergely-járást: a nagyobb diákok - ősi szokásokat is felelevenítve - katonának öltöztek, dobbal, zászlókkal kisiskolásokat toboroztak, a szegény diákoknak adományt gyűjtöttek. A házakba így köszöntöttek be: "Van-e itt katona, ki Pallas táborába beáll?" Az igenre így folytatták: "Szent Gergely doktornak, híres tanítónknak az ő napján / Régi szokás szerint menjünk Isten szerint iskolánkba! // Lám a madarak is hadd szaporodjanak, majd eljőnek, / a szép kikeletkor sok szép énekszóval zengedeznek. // Mert ilyetén helyben, mint gyümölcsös kertben a fia fák, / nevelkednek ifjak, gyermekek, jó fiak Isten által. // Jertek el hát velünk, mert értetek jöttünk, jó gyermekek! / Sok áldást úgy vesztek, Istennél úgy lesztek ti kedvesek."