Évfordulók

A hazai modern festészet egyik magányos alakja, Mednyánszky László (1852-1919) 155 esztendeje született. A felvidéki főúri családból származó művész tehetsége korán megmutatkozott. Örökös belső nyugtalanság hajszolta, szinte egész életét az utazásnak és az alkotásnak szentelte. Müncheni, párizsi, bécsi művészeti tanulmányai után is folyton úton volt. A különc arisztokratát, a beckói grófot csavargó festőnek is nevezték, mert sokszor hónapokra eltűnt: járta és megfestette a dalmát tengerpartot, az erdélyi havasokat, a Felvidék vagy az Alföld tájait. A természetélmény elemi vonzereje lett a témája minden évszakot megörökítő, impresszionista tájképeinek. Ugyancsak nagy erővel hatott rá a nincstelenek, a koldusok világa, amelyet látomásos erővel ábrázolt. "Mindenütt és mégis sehol, idegenként és mégis mindenütt hontalanul" - ahogyan írta magáról - élt kültelki tanyákon, csavargók közt, rongyszedőnek álcázva magát. A nyomorúság áldozatait megörökítő "csirkefogó-ciklusa" nagy feltűnést keltett Párizsban, életében nyílt egyetlen önálló kiállításán. Drámai vagy lírai tájábrázolása, megragadó portréi avatják a kritikai realizmus jelentős magyar mesterévé. Az első világháború kitörésekor frontszolgálatra jelentkezett. Harctéri rajzolóként bejárta a csatatereket. Megrázó élményeit számos festmény, rajz és vázlat őrzi. Ekkor készült művei a háború embertelen iszonyatával szembesítenek. Piktúránk egyik legtermékenyebb alkotójának életműve 3-4 ezer festményből, több ezer grafikából áll, számos műve ma is lappang.