Jeles napok

Hagyományunkban Szent György Szent Mihály arkangyal földi képviselője: míg Mihály az égben, György a földön győzi le a sárkány képében pusztító erőket. Szent György (görög névalakja, a Geórgiosz jelentése: földműves) az ősi hitvilágban a gonoszt elűző táltos, aki véglegesen kiszabadítja a tél rabságából a földeket. Napja (április 24.) szerencsés nap, a kikelet ünnepe. Az ekkor megszedett gyógyfüveknek kettős hatást tulajdonítottak. Ilyenkor hajtották ki az állatokat a mezőkre, miközben - ősi bajelhárító szokás szerint - nyírfaággal megpaskolták őket, e szavakat mondva: "Úgy zsendüljön a jószág, ahogy a zöld ágon a levél!" György napján régen rituálisan megtisztították a kutakat, megszentelték a határokat, a templomokban az édes anyaföld termékenységéért, a jó időjárásért, a parasztok boldogulásáért imádkoztak, és a Szent Mihály napjáig (szeptember 29.) tartó gazdasági évben a bajok elhárításáért - a két szent közbenjárását kérve - minden újholdvasárnapon körmenetet tartottak. A Szent Mihálykor megfogadott pásztorok ilyenkor léptek szolgálatba, e nap hagyományát őrzi például Hódmezővásárhelyen a szakmai vetélkedőkkel és mulatságokkal teljes országos juhásznap. A szőlővidékek hagyományát Kőszegen ma is tartják: az 1740-től vezetett, díszes kötésű Szőlő jövetelének könyvé-ben e napon a hegybírák berajzolják a szőlő zsendülő hajtásait, majd Szent Lőrinckor (augusztus 10.) az érő fürtök állapotát is megörökítik, s ebből a várható termésről jövendölnek, nemkülönben a szőlő évjáratairól is hiteles képet hagynak az utókornak.