Jeles napok

A húsvétot követő hetet fehérhétnek vagy fényeshétnek nevezik, hiszen Krisztus, keresztáldozata árán, tisztára (fehérre) mosta a benne hívőket. Kedden a locsolkodó asszonyok régen a férfiakat így ébresztették fel: "Kanyarodik már a Nap, / keljenek föl az urak. / Krisztus felkelt sírjából, / Halál birodalmából, / megmosta lelkünket, /megváltott bennünket." A hét szakralitása alkalom volt az igaz barátságok megpecsételésére. Fehérvasárnap, mátkázó- vagy komavasárnap ünnepén eredetileg csak a leánypajtások, később a legények is két húsvéti tojás összecsokkantásával - jelképesen lélektől lélekig ható csókkal - örök életre szóló szövetséget kötöttek: "Ezen a világon legyünk mátkások, a másik világon édestestvérek." Az eltört tojást együtt ették meg, szinte a vérszerződést felidézve: "vére, vére, holtig vére, holtunk után testvér". Fehérvasárnapon a keszthelyi Család Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola kezdeményezésére egyre többen elevenítik fel az egész Kárpát-haza magyarlakta területein régen szokásos húsvéti határkerülés hagyományát. Eredetileg nagyszombaton, máshol húsvét hajnalán, a feltámadt Krisztus örömhírével járták körbe a határokat, kérve a település védelmét, a föld termékenységét, az ott élők egészségét és békességét. A fehérvasárnapi határkerülés egyre több település közösségi ünnepe, ahol az iskolák, civil közösségek saját zászlóik alatt, táncosaikkal-zenészeikkel, ökumenikus áldással vonulva kérnek lakóhelyüknek egészséget, békességet és bőséget.