Van egy történetünk

Minden idők legnagyobb bűvésze és szabadulóművésze, Harry Houdini - természetesen - magyar volt. 1874-ben született Weisz Erik néven, nyolcéves volt, amikor a család kivándorolt New Yorkba. Néhány évi artistáskodás után egyre inkább a bűvészet felé fordult, s ebben a műfajban futott be káprázatos karriert. Leghíresebbek a szabadulómutatványai voltak: sértetlenül tudott kimenekülni többek között zárt börtöncellából, folyómederből, szűk ládából, lelakatolt szekrényből, de még jégtömbből is. Elképesztő szabadulásainak titkát sohasem sikerült megfejteni. Pályafutása vége felé erőteljes kampányt folytatott a hiszékenység vámszedői, a sarlatánok, gondolatolvasók, szellemidézők és más szélhámosok ellen.
Houdinit számos irodalmi műben megemlítik, személye és munkássága nyolcvanegy évvel halála után sem merült feledésbe. Egy néhány hónapja megjelent könyvben történészek azt állítják, hogy a bűvész titkosügynök volt, az első világháború előtt az Egyesült Államok számára kémkedett Németországban. A napokban pedig kisebbfajta szenzációt okozott, hogy testvérének unokája bejelentette: alapos gyanú merült fel arra, hogy a bűvészt, bosszúból amiatt, mert rendszeresen leleplezte praktikáikat, egy okkultista szekta mérgezte meg 1926-ban. Mégpedig arzénnal. A hivatalos halálok mindeddig az volt, hogy az 52 éves férfi azért hunyt el, mert egy hastáji ütés következtében hashártyagyulladást kapott. De már akkor is olyan gyanúsak voltak a körülmények, hogy a korabeli újságok hetekig találgatták: nem gyilkolták-e meg a legendás mutatványost?
George Haarden, a ma élő rokon exhumáltatni akarja nagy-nagybácsiját, hiszen az arzén jelenléte évtizedek után is kimutatható a csontokból.  A vizsgálatot egy nagy tekintélyű orvosszakértő-csoport el is vállalta. S hogy mi ennek az értelme, kinek jelent hasznot? A rejtélyes históriákból szakcikkeket, könyveket, filmet készítőknek biztosan...