Bűnről bűnre

Bármilyen megveszekedett világban élünk is, azért az megnyugvást adhat, ha tudjuk, hogy az őrzők éberek a vártán, a közbiztonságunk sáncai bevehetetlenek, kémek vagy árulók még véletlenül sem keveredhetnek a védők közé. Ezért a feltételezett biztonságért aztán készségesen fizetjük az adót, hiszen tudjuk, a "rossz oldalon" jól felszerelt hadak állnak bevetésre készen. Milyen nagy lesz a csalódásunk, amikor kiderül, a jóra szövetkezők között is vannak gyengék, esendők, megbízhatatlanok vagy csak egyszeri botlók, ám akik miatt mégis rés támad a biztonság falán!
Még el sem ültek a Széna téri bankrablás keltette hullámok, máris újabb szenzáció borzolja hisztérikusan riadozó kedélyünket. A pomázi E. Zoltán, a II. kerületi kapitányság századosa, diplomás ember, ellopott 460 ezer forintot a bankfiókból az idő alatt, míg társai a sérültek ellátásával foglalatoskodtak. A négygyerekes családapa nehéz anyagi helyzetében lépett a megélhetési bűnelkövetés útjára. Innen a gondolat aztán ezerfelé ágadzik-bogadzik. Először is: miként juthatott ilyen helyzetbe, hiszen a diploma egy viszonylag jól fizető szakmában el kellene hogy tartson egy családot, főleg, ha a gyesen lévő feleség is a testületnél szolgál. A férfit a biztonsági kamera felvételei buktatták le, lehetne hát cinikuskodni: tessék mondani, vajon ott mi történhet, ahol nincs biztonsági kamera?! Megpiszkálhatnánk a szakmaiságot: azt már egy analfabéta betörő is tudja, hogy lehet a leselkedő üvegszemeket eltakarni - hogyhogy nem tudta ezt egy magasan képzett rendőrtiszt? Hogy a bankban tíz fillér hiány vagy többlet miatt újra és újra kiszámolják az egyenleget, ez is evidencia, miképpen is gondolta hát emberünk, hogy közel félmillió forint hiány fölött ijedtségükben csak úgy napirendre térnek az alkalmazottak?
Régen, ha bajba kerültünk, először segítségért kiáltottunk, aztán azonnal rendőrt hívtunk. Jó lenne, ha nem akkor kellene segítségért kiáltani, mikor rendőrt látunk!