Évforduló

Százkilencven esztendeje, Nagylétán született Irinyi János (1817-1895) vegyész, feltaláló, a márciusi ifjak egyike. Nevéhez a közhiedelemmel ellentétben nem a gyufa feltalálása, hanem a zajtalan, azaz a biztonsági gyufa kidolgozása kapcsolódik. A bécsi műegyetemen 1836-ban kémiai tanulmányokat folytatott, amikor egyik tanára sikertelen kísérlete nyomán az az ötlete támadt, hogy a foszforos gyufa fejében kálium-klorát helyett ólom-peroxidot használjon. Ezzel megakadályozta a gyújtással járó zajt és szétfröccsenést. Találmányát hatvan forintért eladta Rómer Istvánnak, ám négy év múlva már gyufagyárat alapított. Az intézményt nyolc év múlva anyagi okok miatt be kellett zárnia. Részt vett a reformkor iparfejlesztési mozgalmában, majd az 1848-as forradalomban. Testvérével, Józseffel együtt a márciusi ifjak közé tartozott. Kossuth az állami gyárak főfelügyelőjévé, majd a nagyváradi lőporgyár vezetőjévé nevezte ki őrnagyi rangban. A szabadságharc bukása után bujdosott, később fogságba került. Kiszabadulása után a debreceni gőzmalomban dolgozott, volt szolgabíró, kataszteri biztos, cukorgyári és biztosítótársasági ellenőr is. Mivel mezőgazdasági főiskolát végzett, jól beváló talajjavítási módszereket és eljárásokat kísérletezett ki. A mezőgazdasági gép- és vegytan területein is maradandót alkotott. O alkalmazta először a szántást, boronálást és vetést együttesen végző gépszerelvényt. A tudománytörténet az új szemléletű kémia egyik első hazai terjesztőjeként, a kémiai szaknyelv egyik kialakítójaként tartja számon.