Jeles napok

Pünkösd ünnepe (idén május 27.) egyre inkább összefonódik az összmagyarság legnagyobb búcsújáró helyével, Csíksomlyóval. Bullájában 1444-ben így írt róla IV. Jenő pápa: "...óriási tömeg szokott oda összefolyni ájtatosság céljából, és naponta nem szűnik meg oda összefolyni. Különösen Sarlós Boldogasszonykor (július 2.) özönlött ide a nép, amikor a Kárpát-medencében az aratás ünnepét tartották." Mintha Jeremiás prófétát hallanánk: "Vegyétek szemügyre az ősi utakat, és kérdezősködjetek a régi ösvényekről: melyik volt a jó út, és azon járjatok! Akkor majd megtaláljátok lelketek nyugalmát." A Kárpát-medencében régen ünnepélyesen kezdték meg az aratást, az ősi Keleten ugyancsak. A zsidóknál pünkösd az aratás kezdete. Mezopotámiában Babának, a Földanyának, a népe kenyeréről gondoskodó Istenasszonyának is akkor volt az ünnepe. A magyarok Keletről hozták magukkal a Földanya (Babba Mária) tiszteletét, amelynek - úgy tűnik - Csíksomlyó volt az egyik fő kultikus központja. Ősi szokás hagyománya, hogy a búcsú elnyeréséhez megjárják a szent hegyet, a Jézus-hágót (a Kis-Somlyó legmeredekebb szakaszát), a hegy csúcsán áldozatot mutatnak be, énekkel köszöntve az Istenanyát, hogy a pünkösdi virradat sugarainál a tiszta szívűek megláthassák Babbát, a Boldogasszony Anyát, a kereszténységben Szép Szűz Máriát. "Így őrzi Csíksomlyó népünk hitvilágának csodálatos virágát, elveszettnek hitt mitológiánk mai is élő, ragyogó bizonyságát." (Daczó Árpád Csíksomlyó titka című könyve nyomán)