Jeles napok

A nevetés a lélek tánca - tartja egy keleti közmondás. Indiából indult el a test és lélek harmóniáját megőrző nevetőjóga, és ott vetették fel azt is, hogy május első vasárnapja - az anyák napja mellett - legyen a nevetés világnapja. Hogy a kettő mennyire kapcsolódik egymáshoz, arról Gábor Felicia Csángó vagyok című könyvéből egy gyerekkori emlékét idézzük fel: "Hetediknek születtem. Körülöttem csupa gyerekzsivaj volt, idősebb testvérek, unokatestvérek. Egy ideig anyukám szobájában aludtam, a teknőben. Anyám két, támla nélküli székre tette az ágy mellé éjszaka, ha felsírtam, megringatott. Másfél év múlva megszületett Péter, utána Adrián, s át kellett adnom a teknőt a következőnek. Amikor azért Péter öcsém nem aludt éppen, belefeküdtem a teknőbe, kitettem a két lábamat a szélére, s teljes erőből hintáztattam magam. Ennek eredményeképpen lábaim olyan görbék lettek, hogy anyám is észrevette. - Ál káll vinni a lyányakhoz - mondta. Ők voltak az ikrek, akik ellátták a falu különböző bajait. Egy évig hozták a fák kérgét, páfrányt és gyökereket, s anyám megfőzte. Ebben üldögéltem reggel meg este, miközben lábaim össze voltak kötve egy bernéccel egyenesre. Másfél éves voltam. - Neccsak milyán egenyásák. Jaj, azt gondoltam, ulyanak maradnak, ámá görbék. Hugy adtalak vóna férhez? Há annyi aranyat kállátt vona nyakadba akasztani. Dá hunnan? Muszáj vót kiegenyásitáni - mesélte anyám tizenhat éves koromban. Én meg csak nevettem, s velem mindenki nevetett."