Jeles napok

A nyári napéjegyenlőség (június 24.) közelében van Szent László király ünnepe (június 27.), akinek a nap vigiliáján (előestéjén) - ősi szokás szerint - néhol még ma is gyújtanak hatalmas tüzeket. Legendás táltoskirályunk életéhez számtalanszor fűződnek égi jelenségek. A Salamonnal vívott, győztes mogyoródi csata színhelyén László és - a már megkoronázott - Géza bátyja előtt szarvas tűnt fel, szarvain égő gyertyákkal. "Bizony nem szarvas volt ez - mondta László -, hanem Isten angyala." Ahol a szarvast látták, monostort építettek Boldogasszonyunknak, akinek tiszteletét László királlyá választása után törvénybe foglalta. Géza halála után Lászlót megválasztották királynak, de nem koronáztatta meg magát, amíg a trónról Salamon nem mondott le. A Pozsony várába zárkózott Salamon elé László álruhában, egyedül indult el, de Salamon riadtan látta, hogy angyalok védelmezik őt tüzes kardokkal. László csodákban gazdag élete hirtelen ért véget a Zala megyei Somogyvárott. Ott temették el, noha László Nagyváradot szerette volna végső nyughelyének. A váradiak küzdelmére később mégis szekérre tették a király koporsóját, amely - a legenda szerint - lovak nélkül, sebesen haladt Várad felé. Ott avatták szentté 1192. június 27-én délben. Többen feljegyezték, hogy a szertartás alatt két órán keresztül fényes csillag ragyogott a város felett. Csillagászok szerint a Vénusz volt az, amely a szerelem, a szeretet és a békesség égi jele.