Magyar nyelvű hivatásos színjátszásról álmodott, és meg is valósította azt a 245 esztendeje született Kelemen László (1762–1814). Pedig először egészen más úton indult el. A magyar hivatásos színészet megindítója a pesti piaristáknál tanult, jogot végzett, majd kántor lett. Az első pesti magyar kántor fia apjától szép basszushangot és zenei műveltséget örökölt, sőt annak hivatását is folytatta. A felvilágosodás eszméi nyomán a hazai kulturális élet fellendítésének egyik fő lehetőségét a magyar nyelvű színjátszás megalapításában látta. Saját társulatot szervezett, és élére állt a magyar játékszín budai és pesti állandósítására irányuló törekvéseknek. Megalapította a „Magyar Játszó Színi Társaságot”, amely 1790-ben a karmelita templomból átalakított budai Várszínházban adta elő – két alkalommal is – Simai Kristóf Igazházi című drámáját. Két év múlva indult el a folyamatos előadások sora, ez 1792-től 1796-ig tartott. Kelemen lemondott biztos kántori állásáról, hogy egészen a magyar színészet ügyének szentelhesse magát. Oroszlánrészt vállalt a hőskor küzdelmeiből: kilincselt a hatóságoknál, pénzt gyűjtött, játszóhelyet és mecénásokat keresett, beadványokat szerkesztett, előadható színműveket fordított. Kisebb karakterszerepekben maga is színre lépett, különösen az énekes, a komikus és a katonás szerepek álltak jól neki. Anyagi és működési nehézségek miatt a társulat felbomlott, minthogy vezetőjéből sokoldalúsága mellett is hiányzott a gyakorlati tapasztalat. Számos kudarc után többször abbahagyta, majd ismét újrakezdte a színházszervezést. Végül kántorként halt meg Csanádpalotán.
Lovass Ildikó
