Van egy történetünk

Talán az Egyenlítőt is körbeérné a torinói lepelről írott cikkek, könyvek, tanulmányok, értekezések, vitairatok, dokumentumfilmek végtelen sora. A vita évszázadok óta folyik: valóban Jézus Krisztus halotti leple-e a katolikus egyház egyik legnagyobb becsben tartott ereklyéje, vagy csupán évszázadokkal később készített hamisítvány? A tudományos vita hol az igenlők, hol a tagadók oldalára billenti a mérleget. Amikor már megdönthetetlennek látszó bizonyítékok szólnak az egyik álláspont mellett, akkor újabb megdönthetetlennek látszó bizonyítékok kerülnek elő a másik oldalon.
Mint ismeretes, a lepelen kirajzolódik Jézus - vagy egy korabeli férfi - testének lenyomata a keresztre feszítés sebeivel. A középkorban, amikor előkerült a lepel, nem ismerhettek olyan technikákat, amelyekkel ilyen filmnegatívszerű, anatómiailag pontos lenyomatot produkálhattak volna. 1988-ban mégis úgy tűnt, hogy a kétkedők győznek: radiokarbonos (szénizotópos) kormeghatározási módszerrel azt állapították meg, hogy a lepelből származó lenszálak a középkorban termettek.
Legújabb dokumentumfilmjében a National Geographic Channel egy különös, új, magyar vonatkozású bizonyítékra hívja fel a figyelmet. A budapesti Országos Széchényi Könyvtárban forgató filmesek bemutatják a híres Pray-kódexet, amelynek egy illusztrációja Jézus temetését ábrázolja. A könyvet díszítő szerzetes-művész megdöbbentő módon olyan egyedi mintázatúra festette a leplet, s éppen olyan, L alakot formázó lyukakat ábrázol rajta, mint amilyenek a torinói halotti leplen vannak. A kódex 1190-ből való, a radiokarbonos kormeghatározás szerint viszont a lepel nem származhat 1260 előtti időkből. Merő véletlen-e a minta egybeesése? Meglehet. De az is elképzelhető, hogy a közel húsz évvel ezelőtti tudományos vizsgálatban hibáztak. Ha pedig a magyar Pray-kódex egy kicsit is segít eligazodni a rejtélyben, még inkább büszkék lehetünk rá.