Évfordulók

Elszegényedett nemesi családból származott a 195 esztendeje született politikus, Szemere Bertalan (1812–1869). Húszévesen a pozsonyi országgyűlési ifjúság tagjaként szabadelvű reformokat sürgetett. 1834-ben kapott ügyvédi diplomát. Sok tapasztalatot gyűjtött hosszú nyugat-európai körutazása során. Kiadott útinaplója a reformkor népszerű olvasmányává vált. A közszolgálatban főszolgabíró, alispán, az országgyűléseken megyei követ. 1847-ben az Ellenzéki Párt egyik megalapítója. 1848 márciusában nagy szerepet játszott az új törvények kidolgozásában, és egyre fontosabb politikai funkciókat látott el. Megszervezte az első felelős magyar kormány miniszterelnöki irodáját, és a Batthyány-kabinet belügyminisztere lett. Ebben a funkciójában új törvényeket hirdetett ki, új főispánokat jelölt, megszervezte az országgyűlési választásokat, a megyei és városi tisztújításokat. Később, az Országos Honvédelmi Bizottmány tagjaként Kossuth igazságügy-miniszterré, majd teljhatalmú országos biztossá nevezte ki. A Habsburg-ház trónfosztása után, 1849 májusa–augusztusa között néhány hónapig miniszterelnökként és belügyminiszterként tevékenykedett. Programbeszédében kormányát forradalmi, köztársasági és demokratikus irányúnak nevezte. Kezdeményezésére fogadták el a képviselőházban a nemzetiségekről és a zsidók emancipációjáról szóló törvényjavaslatokat. A szabadságharc bukása után angol útlevéllel menekült. Az emigrációban szembekerült Kossuth politikai nézeteivel. 1865-ben amnesztiával hazatért, de utolsó éveit már elborult elmével töltötte.