Évfordulók

Rendhagyó életpálya, kettős karrier jutott a 165 éve született Csepreghy Ferencnek (1842–1880), kora legsikeresebb népszínműírójának. Falusi kereskedő apja városi iparosnak szánta, ezért Esztergomba adta asztalosinasnak. Pesten lett segéd, majd Bécsben mélyítette szakmai ismereteit. Hasonló végzettségű fivérével 24 évesen már saját műhelyt nyitott. Jól értette a mesterségét, és üzletemberként is boldogult. Ám egy véletlen más irányt szabott életének. A pesti katolikus legényegyletben műkedvelő színjátszók közé került. Kiderült, hogy színészi képességei mellett írói tehetsége is van. Bécsi évei alatt készített egy mulatságos, könnyed vígjátékot, amelyet a Nemzeti Színház is bemutatott. Amikor harmincéves korában kiderült, hogy tüdőbeteg és a műhely árt az egészségének, akkor döntött végleg az írói hivatás mellett. A Népszínház titkáraként dolgozott, közben pedig a széles néptömegeket szórakoztató teátrumnak írt darabokat. Kora legzajosabb sikerű népszínműveinek számított a Sárga csikó és a Piros bugyelláris. Mindkét zenés, szerelmi bonyodalmakkal teli, álfalusi környezetben játszódó történet több mint százszor került színre. Az irodalomtörténet szerint „ha szerencsésebb korszakban alkot, vagy ha korai halála nem akadályozza meg, hogy átélje a századforduló szellemi izgalmait – a magyar drámairodalom legjelentékenyebb alakjaihoz emelkedhetett volna. Így nem lett több, mint kora legleleményesebb színpadi mesterembere. Asztalokat és székeket is kitűnően csinált – népszínműveket és látványosságokat is.”