Jeles napok

Szeptember hónap régi nevei: Szent Mihály, Őszelő, Földanya hava. Ez utóbbi az ősi természeti kultúrák öröksége, hisz ilyenkor kerül az édes anyaföldbe a gabonaszem, amely a föld melegében és békéjében átalussza a telet, majd megsokasodva, megerősödve kenyerét adja az emberiségnek. Szeptember 1. – Szent Egyed napja – hagyományosan évkezdő nap: a keleti egyházakban az új szakrális év kezdete, az iskolákban ekkortól kezdődik a növendékek – régi szép kifejezéssel élve – növelése, nyiladozó értelmükbe a jó mag beültetése. A vetés a jövő reménysége. Gyakran mondjuk: „elveti a sulykot”, „csak odaveti a táplálékot”, de azt is: „keresztet vet”. Kisfalusi János Ünnepi szokások a Keleti Egyházban című könyvében ezt írja: „A gazdasszony mindent a kereszt jelével látott el. Ha dobta a tésztát a fazékba, keresztet rajzolt a fazék fölé, s csak utána dobta be. Kenyérsütéskor, az első kenyér bevetése előtt a kereszt jelével látta el a kemencét. Keresztet rajzolt a gyerek ágyába, mielőtt lefektette volna, és tanította is a gyermeket: Kereszt alám, kereszt rám, kis Jézusom, vigyázz rám! Valaki megfigyelte, hogy a hegyi falvakban a völgyből a vizet úgy vitték, hogy kereszt alakú deszkát tettek a vízre, ha lóbálta a vedret, a kereszt kiegyensúlyozta. A kereszt és a szenvedés valahogy így egyensúlyozza ki az ember életét is. A háború után XI. Pius pápa így biztatta a magyarokat: Szent Koronátokon a kereszt félre van dőlve. Reménykedjetek, és bizakodjatok, mert nincs letörve. Ti se törjetek le!”