Jeles napok

Államalapító Szent István királyunk ünnepnapja (augusztus 20.) egybefonódott az új kenyér ünnepével. Ősi jelkép él ebben tovább, hisz a kenyér – mint áldozati étel – alapanyaga, a gabona az ősiségben a meghaló és megsokasodva újjászülető istenségek (Ozírisz, Tamnúz) jelképe. A kereszténységben a kenyér Krisztus teste, amelynek vétele eggyé forrasztja a benne hívőket. A kenyér azonban elválaszthatatlan az áldozattól: „Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe.” Az áldozatvállalásra oktatja István király intelmeiben a „gazdagságban született kis cselédjét, puha párnák lakóját”, a még kicsi gyermek Imre herceget: „Itt az idő, hogy ne puha kásával étessenek, az téged csak puhánnyá s finnyássá tehet, ez pedig a bűnök csiholója, a törvények megvetése.” Jó atyaként oktatja gyermekét a hit erejére: „Akik hamisan hisznek, vagy a hitet jó cselekedetekkel fel nem ékesítik, koronában nem lesz részük. Ám, ha a hit pajzsát tartod, rajtad az üdvösség sisakja is. Mert e lelki fegyverekben szabályszerűen harcolhatsz láthatatlan és látható ellenségeid ellen.” István király, aki honalapító Árpád fejedelmünk ükunokája, az ősök tiszteletét is kéri fiától: „Őseink követése foglalja el a királyi méltóságban a nyolcadik helyet. Aki ugyanis megveti, amit megszabtak elődei, az isteni törvényekre sem ügyel. Aki atyjával szemben áll, Isten ellenségének áll. Mert minden engedetlen Istennel áll szemben. És az engedetlenség szelletje a korona virágait szórja szerte”