Évfordulók

Jelentős egyéniséget, tehetséges írót, kiemelkedő erdélyi államférfit tisztelünk a 365 esztendeje született Bethlen Miklósban (1642–1716). Külhonban tanult jogot, filozófiát, fizikát, irodalmat, foglalkozott az ókori történelemmel, építészettel, csillagászattal, teológiával. Külföldi útjain szerzett európai látókörrel, megalapozott műveltséggel indult közéleti pályafutása. Fontos szerepet játszott Erdély politikai életében. Sokoldalú közigazgatási, pénzügyi és a református egyház javát szolgáló tevékenységet folytatott főispánként, a fejedelmi tanács tagjaként, majd kancellárként. Erdély önállóságának visszaállításáért álnéven írt röpirata miatt 1704-ben elítélték. A felségsértés vádja alól felmentették, de Bécset haláláig nem hagyhatta el. Arcvonásairól nem maradt fenn festmény az utókornak, ám minden festőnél hitelesebb ábrázolással örökítette meg saját emberi és írói vonásait a magyar barokk próza és az erdélyi memoárirodalom egyik legkiemelkedőbb alkotásában, rabságban készült Önéletírásában. Műve nemcsak irodalmi remekmű, de értékes történelmi forrás is. Szerb Antal így méltatta: „A hanyatló Erdély legkiválóbb politikusa, de igazi foglalkozása egész életén át az volt, hogy öntudatlanul készült az emlékirataira. Önmaga megmutatásában elment a legvégső határig, ameddig százada kifejezési eszközei engedték.” Az irodalomtörténet szerint „…emberi és államférfiúi karaktere meghatározta sokrétű irodalmi tevékenységét. Társadalomkritikájában éppolyan bátor és következetes, mint önelemző szenvedélyében.”