Jeles napok

Az 1956-os forradalom napját megelőző nap (október 22.) van Előd napja. A régi magyar név egy nemzetség ősét, nagy „elődjét” jelentette. Gárdonyi Géza így írt Elődről a Hét vezér című versében: „Árpádnak az öregapja Előd volt, / de bíz abban sámsoni nagy erő volt: / rezes kopja százesztendős kezébe: / unokáját üstökösként kísérte.” A krónikák szerint Előd (Leved) a honfoglalás előtti törzsszövetség egyik vezére, aki a többi törzsfővel egyetértve még Levédiában átengedte a vezetést fiának, Álmosnak. Álmos születését és a második honfoglalás megjövendölését Heltai Gáspár így idézi fel: „Két dolog lőn, mellyek a magyarokat kiindíták Szkítiából: Először Csaba kapitán, Attila fia, midőn igen megvénhedett volna, halálos ágyán kényszeríté a magyarokat, hogy mikoron megsokasodának, esmet Pannónia földjére akarának kimenni. Másodszor indítá őket egy álom: Enodbil asszony (Emese), Elődnek a felesége, mikor terhébe esett volna, álmot láta: Egy igen szép sólyom (turul) hajtá az ő fejét az ő kebelébe. Ennek gyönyörűséges nyugovásából egy szép folyóvíz forra ki az ő méhéből, melly nagyon megárada, és Szkítiából kifolyván idegen földre, ott kezde terjedni, és befogá azt az egész országot… Mikoron Enodbil asszonynak betelt volna ideje, szüle egy szép fiú magzatot, és az ő attya nevezé azt Álmosnak, az álomról, melyet látott vala az ő felesége. Ez Álmos nemzetségéből támada annak utána Árpád nevű főember, kinek idejében indulának másod úttal a magyarok Szkítiából Pannónia földjére.”