Jeles napok

Az ENSZ 1992-ben a szegények világnapjává nyilvánította október 17­ét, hogy e napon összpontosuljon a figyelem a szegénység elleni harc fontosságára. „Napjainkban rettegnek a szülők egy-egy váratlan kiadástól – mesélte egy délvidéki tanárnő. – Négy unokám van, mindig kell nekik valami, pedig ők szerencsések, mert dolgoznak a szüleik. Ez is valami! Meg a szeretet. Az anyagi szegénységet csak a lelki gazdagsággal lehet pótolni.” Gábor Felicia Csángó vagyok című könyvében leírta, hogy mennyire: „Tizenhárom évesen még sose voltam táborban. Minden iskola kapott táborjegyet, s akit kisorsoltak, annak kötelező volt elmenni, és a felét kifizetni. Egyszer engem sorsoltak ki. Remegve nyújtottam anyámnak a cetlit, de ő szomorúan mondta: – Nem, fiam, nincs arra paránk. – Egyik nap elpanaszoltam nagyapámnak a bánatom. – Jaj, te kölyök! – mondta. – Há’ nem tudod, hogy mindenki egymódulag gazdag? Kinek kicsi van künn, annak sok van benn. Látod, neked nincs sok gúnyád, de milyen gazdag a szűved, milyen gazdag az eszed! Nem te vagy a legjobb tanuló a klászádba (osztályodba)? – De, tátóka! – Látod, milyen gazdag vagy! – De akárhogy erőlködtem, nem éreztem magam gazdagnak. Tisztán öltöztünk, ez igaz. Nem volt sok ruhánk, de tiszták voltak. Pedig milyen nehéz volt mosni ennyi gyerekre! Nyáron a patakra mentünk. Amikor volt tehenünk, felpakoltuk a szekeret mindenféle ruhával: téli ruháinkkal meg szőnyegekkel, amiket az anyám szőtt, és mentünk a patakra. Azok nagyon szép napok voltak.”