Bűnről bűnre

Közvéleményünk elnéző mosolya közepette a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletet hirdetett az illegális olajforgalmazásáról elhíresült Energol ügyében. A 18 vádlott közül első fokon hatot ítéltek letöltendő szabadságvesztésre, hat vádlott felfüggesztettet kapott, a többiek elegánsan távoztak. A kilencvenes évek legnagyobb port felvert olajügylete volt az Energol nevéhez köthető szőkítés, vám-, adó- és járulékmegtagadás, miközben a résztvevők ügyesen bujkáltak ki-be a jogszabályok kiskapuin. Az üzleti tranzakciókhoz véres kivégzések, robbantások társultak – legemlékezetesebb az Aranykéz utcai leszámolás volt, ahol az egyik koronatanút, Boros Tamást tették el az útból. A vádlottak között volt olyan, aki kilenc évig bujkált külföldön a nemzetközi körözés ellenére, miközben az ellene emelt vád idejét múlta. A párthovatartozást illetően úgy tűnik, itt megvalósult a nagykoalíció. Megmagyarázhatatlan karrierekkel is találkozhattunk az ügy során. Csikós Józsefé például, aki az MSZMP agit-prop. osztályánál volt alosztályvezető, az Antall kormány idején a Belügyminisztérium adatfeldolgozójánál hivatalt igazgatott, majd az Energol igazgatója lett. Voltak lefizetett vámosok, akik a papírra háztartási tüzelőolajat írtak az importált gázolaj helyett, így kevesebb volt a behozatali illeték. Ők hova tűntek a vádlottak padjáról? Hogy az ügyben szereplők nem ministránsgyerekek voltak, az bizonyítja, hogy néhányan több évtized börtönbüntetést kaptak a kecskeméti maffiaperben.
A nyomozás vontatottan haladt – ma már azt is sejthetjük, hogy miért –, ugyanis az idők során a vádpontok egy része elévült, illetve a törvények, jogszabályok változása miatt más megítélés alá esik. Az olajcsalásra az adott lehetőséget, hogy a háztartási tüzelőolaj alacsonyabb adóval volt terhelve, mint a dízel, mellyel járműveket tankolunk. Mindössze a „szörp” piros színe különböztette meg a kettőt, melyet úgynevezett savazással el lehetett tüntetni, így a HTO-t üzemanyagként tudták forgalmazni, a hasznot meg zsebre vágni. Ami a nagyságrendet illeti, egy 2003-as keltezésű ügyészi vádirat szerint az államot 6,7 milliárd forintnyi kár érte. Ehhez képest az ítélet azt sugallja, hogy az igazságszolgáltatás a vízpart szélén apró kárászokra halászik, miközben bent, a mélyben a „nagy halak” zavartalanul úszkálnak. A közvélemény ezért is várja nagy érdeklődéssel például a Kulcsár-ügy végleges lezárását.