Évfordulók

A Nobel-díjasairól nevezetes, világhírűvé vált budapesti Fasori Evangélikus Gimnáziumban tanult a 105 esztendeje született Wigner Jenő Pál (1902–1995) vegyészmérnök, fizikus. A budapesti és a berlini műegyetemen tanult, majd doktorált. 1927-től a göttingeni egyetemen Heisenberg és Born munkatársaként kvantummechanikával foglalkozott. A fasizmus elől az Egyesült Államokba emigrált. 1930-tól a princetoni egyetemen hat évtizeden keresztül matematikát és fizikát tanított, és kisebb megszakításokkal itt élt haláláig. Részt vett a Chicagóban üzembe helyezett első atomreaktor megtervezésében. Szilárd Leóval és Fermivel közreműködött az első láncreakció előállításában és az első atomreaktor létrehozásában. Eredeti gondolataival és rendkívüli matematikai tudásával hozzájárult a kor legnehezebb elméleti fizikai problémáinak megoldásához. Elméleti munkássága az atomerőművekben és az atombombában öltött testet. Az elméleti fizikusok és a mérnökök közti szakadék áthidalásával őt tartják az első reaktormérnöknek. A tudománytörténet az öt világformáló marslakó - azaz az öt magyar származású amerikai tudós – egyikeként tartja számon. A kvantummechanikai méréselmélet és a reaktorfizika terén számos alapvető eredményt ért el. Az atommag és az elemi részecskék elméletéhez való hozzájárulásáért, az alapvető szimmetriaelvek felismeréséért és alkalmazásáért 1963-ban harmadmagával fizikai Nobel-díjat kapott. Az amerikai atombomba bevetése ellen Wigner Jenő is tiltakozott. Élete során sokat tett az atomenergia békés felhasználásáért.