Bűnről bűnre

Aligha gondolta E. Zsanett, milyen lavinát indít el azzal, hogy május 4-én reggel a XIII. kerületi rendőrkapitányságon feljelentést tesz öt rendőr ellen. Azzal vádolta őket, hogy autóba ültették, ketten megerőszakolták, hárman pedig tétlenül szemlélték az eseményt. A lezúduló görgeteg maga alá temette szinte az egész rendőri vezetést, miközben az ügynek még mindig nem került pont a végére. Nemrég iratismertetést tartottak, mely során rendszerbe szedték a nyomozati anyagokat. Ezekből az derült ki, hogy gyengült a lány pozíciója, a DNS-vizsgálat nem mutatott ki közvetlen érintkezést a rendőrökkel, de még a jelenlétét sem bizonyította a rendőrkocsiban. A mobiltelefonok cellainformációi sem erősítették meg az elhurcolás tényét, mi több, a térfigyelő kamerák sem hajlandók perdöntő bizonyítékkal szolgálni.
A nyomozást megszüntették, most tehát ott tart a dolog, hogy bűncselekmény hiányában zárják le a büntetőeljárást. Amennyiben az derül ki, hogy merő kitaláció az egész, Zsanett lehet a „hunyó”, ugyanis a rendőrök visszatámadhatnak, és hamis vád miatt pert indíthatnak, aminek a büntető tétele akár öt év börtön is lehet. A lány védője, Tuza Péter ügyvéd egy jezsuita hittérítő elszántságával harcol Zsanett vélt igazáért, nem nyugszik bele a döntésbe. Fellebbez, fellebbez és fellebbez! Hogy milyen aduk vannak a kezében? Korábban említette, hogy a DNS-vizsgálatra előkészített szőrminták közül néhány eltűnt, aztán új pszichológiai analízis is készült a lány szavahihetőségéről. Fellebbez tehát, él a pótmagánvád lehetőségével, bíróság elé viszi az ügyet úgy is, hogy az ügyészség helyett ő képviseli majd a vádat.
Magam, mint „közvélemény”, sajnálom, hogy nem láthatom Zsanett arcát, vonásai helyett mindössze egy pacát közölnek a nyilvánossággal, személyiségvédelmi okokból. Kár, mert a „lélek tükrébe” akár mi is belepillanthatnánk, és határozottabban állást foglalhatnánk. Malina Hedvig esete talán attól is lett olyan felkavaró, hogy ő a megtört arcát adta az ügyhöz...